Az óbudai sportélet büszkeségei - világrekorder motorvezetéses kerékpár versenyzésben
Fotó: index.hu

A III. kerület sportéletében fontos szerepet játszik a kitűnően szervezett szabadidős sporttevékenység, ám kiemelt figyelem irányul a hazai, valamint nemzetközi szinten eredményesen szereplő sportklubokra is. Sorozatunkban az Óbudán élő vagy kerületi egyesületben versenyző aktív, illetve egykori sikeres sportolókkal ismerkedhetnek meg az olvasók. Filutás Árpád neve nem sokat mond azok számára, akik elsősorban a népszerű sportágak történéseit figyelik és keveset hallottak az egykor eredményes, de mára már elfeledett motorvezetéses kerékpársportról. Pedig ez a név egy 60 éve fennálló világrekord tulajdonosát jelenti.

- Kezdetben még csak szórakozásból kerékpározgatott társaival. Milyen indíttatásból és mikor döntött a versenyzés mellett?

- 1973-ban költöztünk Óbudára, a Kerék utcába, ott végeztem el az általános iskola felső négy osztályát. Abban az időben többnyire csak a játszótér és a kerékpározás volt a gyerekek szórakozási lehetősége. A nyeregben ülve osztálytársaimmal bejártuk az épülő Óbudát, a hegyeket, szigeteket, később nagyobb túrákat is szerveztünk a kerülethez közeli településekre. 1977-ben találtunk egy francia kerékpáros magazint, a képeket nézegetve úgy fellelkesedtünk, hogy elhatároztuk, mi is versenyzők leszünk.

- Hogyan sikerültek az első versenyek?

- Az első évben az volt a nagy kérdés, lesz-e tehetségem és kitartásom. A BVSC-ben id. Pataki József, majd a fia készített fel a versenyekre, főleg országúton edzettünk, de a pályát is komolyan vettem. Szerencsére mindkét számban egymást követték a sikerek; 1981-ben a már negyedik bajnoki győzelmemet ünnepeltem. Fiatalként elsősorban az motivált, hogy bekerüljek az ifjúsági válogatottba, nyugati versenyekre utazhassak. Miután ezt a célomat elértem, már a felnőtt válogatottba kerülés jelentette az új kihívást.

- Az igazi sikereit motorvezetéses kerékpározásban aratta. Mi a lényege ennek a versenyszámnak?

- A Kerékpáros Szövetség 1982-ben vásárolt hat speciális motort, hogy újra élessze a motorvezetéses versenyt. Ennek lényege, hogy a versenyzők előtt egy motoros halad, annak szélárnyékában teker a versenyző. Az edzőm javaslatára én is kipróbáltam, és már az első edzéseken éreztem, hogy a „stréherezést” nekem találták ki. Mentem a motor után, mint a golyó, nem féltem a sebességtől, még a 80 km/órás száguldás közben is biztosan tartottam a kormányt.

- Ebben a műfajban is győzelemmel kezdett.

- Emlékezetes volt számomra ez a verseny, mivel begipszelt kézzel is az élen végeztem a nálam sokkal esélyesebb kerekesek előtt. Válogatottként a csehországi Brnoban kezdődött nemzetközi szereplésem. Több dobogós helyezést szereztem, sikerült legyőznöm a cseh és német, az akkori NDK-s bajnokot, amire ma is büszke vagyok. Ettől kezdve a Postás SE versenyzőjeként tíz éven át meghatározó tényezőnek számítottam Európa híres motorvezetéses nagydíjain.

- A Millenáris betonteknőjében 60 éve megdönthetetlennek látszó világcsúcsot ért el az 500 kilométeres motorvezetéses versenyben. Hogyan készült a rekorddöntésre?

- Dr. Végh Zoltán technikai vezető volt az ötletgazda, ő találta ki, hogy menni kéne egy világcsúcsot, mert képes lennék megjavítani a híres ausztrál Hubert Opperman 500 kilométeren elért világcsúcsát. Nem készültem külön edzésekkel, jó erőben éreztem magam, bíztam a kísérlet sikerében. 1992. június 30-án déli 12 órakor Dömötör Sándor és Pazsitka István váltott vezetésével indult a csúcstámadás. A motorosok óránként váltották egymást, mert egyedül nem bírták volna végig, a benzin sem lett volna elég 500 kilométerre. 60-70 km/órás tempóban haladtunk, sokat szenvedtem a 8 óra 36 perces kegyetlen futam közben. Tudtam, hogy nem lesz könnyű megcsinálni, de meg sem fordult a fejemben, hogy feladjam. Végül boldogan, de teljesen kifacsart állapotban szálltam ki a nyeregből. Úgy érzem jelentős tettet hajtottam végre, hiszen ez a csúcs még máig is megdöntésre vár.

- Pályafutását bearanyozhatta volna egy világbajnoki győzelemmel, ehelyett csalódottan jött haza Spanyolországból. Miért nem állt rajthoz a valenciai versenyen?

- Hiába volt esélyem a világbajnoki cím megszerzésére, a szövetség nem támogatta az indulásomat, ezért társaimmal saját költségen utaztunk Spanyolországba. Rajtszámot, motort, edzési lehetőséget kaptunk, majd pofonként ért a hír, amikor láttuk, nem szerepelünk a rajtlistán, mert a szövetség rosszul küldte el a nevezést. Akkor döntöttem el, hogy nincs értelme így folytatni.

- Ilyen hosszú és sikeres pályafutás után azonban nem lehet végleg elszakadni a sportágtól. Egy kerékpár szerviz hirdeti még a nevét Óbudán.

- Az elmaradt világbajnoki részvétel után még háromszor nyertem országos bajnokságot, de már nem voltam igazán motivált. Megelégedtem azzal, hogy tízszeres „stréher” bajnok vagyok és két világbajnokságon azért elindulhattam. A kerékpározástól nem szakadtam el teljesen. Számomra örök barát marad, ezért nyitottam 1993-ban kerékpár szervizt a Kerék utcában. Lelkes kerékpárosoknak adok tanácsokat, gyakran kikérik a véleményemet. Alapítottunk egy kis csapatot, sok versenyen veszünk részt, eredményeinkre sem lehet panasz. Örülök annak, hogy Viktor fiam tovább viszi a hagyományt, 21 évesen már sokszoros bajnok pályakerékpáros, 4000 méteren felnőtt rekorder. Mindent egybevetve büszkén nézek vissza pályafutásomra, amit visszavonulásom után a „Magyar Sportért” állami kitüntetéssel ismertek el.

(Szöveg: Lovas Albert – Óbuda Újság, 2017. 24. szám)

1037 Budapest, Laborc u. 2.

tel: +36 1 388 9770

tel./fax: +36 1 250 1346

e-mail: titkarsag@obudasport.hu

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. Részletes leírás
Rendben!

Fenntartó